Tudományos kutatások szerint a tárgyalásokon a nonverbális kommunikáció jelentősége fölékerekedik a szavakba öntött mondanivalónak. A kommunikációs erőfeszítésekből a testbeszéd súlya 55 százalék, a szóbeli tartalom mindössze 7 százalék, a sóhajoké és csendeké pedig 38 százalék. Azaz, beszélhetünk, amit csak akarunk, ha fellépésünk pocsék. A szavakon kívüli kommunikáció gyakran éppen az ellenkezőjét sugallja, mint amit megfogalmazunk. Ha vegyes üzeneteket küldünk, akkor az ellentétes szóbeli és testi kommunikáció kétségbe vonhatja a hitelünket. Márpedig a legtöbb fontos interjúnál kifejezetten figyelnek a body-language-ra.

A vezető beosztásból elbocsátottak viselkedése különösen kritikus ebből a szempontból. Őket a kirúgás ténye gyakran annyira traumatizálja, hogy a soron következő állásinterjúnál alulteljesítenek, miközben éppen a beszélgetésben van a legnagyobb erejük. A korábbi státusuk elhagyására vonatkozó (és egyéb kellemetlen) kérdések olyannyira felzaklathatják őket, hogy önkéntelenül is védekező vagy túlságosan merev álláspontot vesznek fel. Amióta az interjúkon a nonverbális kommunikáció jelentősége felértékelődött, az önbizalom és önuralom jelentősége is nagyon megnőtt. A testbeszéd ugyanis a kérdezőknek megmutathatja, hogy mennyire őszinték beszélgetőpartnereik.

Ennek ellenére a legtöbb képzett szakember (akik pontosan tudják a különböző szakmai iskolákban fejükbe vert tananyagból a testbeszéd és általában a metakommunikáció fontosságát) önkéntelenül a szóbeli mondanivalóra helyezi a hangsúlyt. Emiatt pedig hátrányba kerülhetnek azokkal szemben, akik képesek testüket is felhasználni mondanivalójuk, üzenetük alátámasztására. Az állásinterjúkon e tehcnikáknak különösen jó hasznát lehet venni.